Egyik nap azon tanakodtam, milyen hétvégi programot kellene szervezzek, ami nincs túl messze, érdekes, izgalmas, nem mindennapi, és még kamasz fiúknak is a kedvére van (ez utóbbi, azért nehéz feladat). Az interneten böngészve, egyszer csak rábukkantam a barlangtúrákra. A Mátyás hegyi barlangtúráról olvasva, teljesen megfeleltnek bizonyult a fenti kritériumoknak. Időpontot egyeztettem, és elmentünk.
Egy kis tudnivaló: a 19. század végén még egyetlen nagy barlangot sem ismertek, mert nem voltak természetes bejárataik. A Mátyás hegyi barlang első szakaszait az 1920-as években bányaművelések nyitották meg. A barlang felsőeocénkori nummulinás mészkőben keletkezett, amely a hévizek eredetéül szolgáló karsztosodott triászkori dolomit és mészkőalapra települt. E barlang a kőzet tektonikus hasadékainak, repedezettségének köszönhetően rendkívül bonyolult alaprajzú labirintus.
Megkaptuk a felszereléseinket (overállt, sisakot, lámpát), felvettük, és nagy izgalommal indultunk (túravezetővel) a világítatlan, kiépített útvonal nélküli, kúszós, mászós barlangtúrára.
Ilyen szűk járatokon keresztül történt a továbbjutás: 
András ügyességének, merészségének köszönhetően - a vezetőnk felügyeletével - extrémebb útvonalat is kipróbálhatott: 
A barlang Jó szelleme: 
Három óra elteltével, több mint egy kilométer megtétele után (kúszva, mászva) nagyon jól éreztük magunkat. Szóval, igen jól sikerült a programszervezésem. Meg kellett ígérjem, hogy még lesz ilyen.......
