Tegnap este, a közeli videotékából (most már inkább dvdtéka) kikölcsönöztem egy horror filmet, hogy egy kis izgalmat vigyek az életembe (mivel a családom nyaral). Pedig megelégedhetnék a munkahelyi izgalmakkal is, de úgy látszik, e téren, telhetetlen vagyok. Eljött az idő (20 óra) kényelembe helyeztem magam és elkezdtem nézni. A film közepe táján, úgy gondoltam ennyi izgalom elég, ugyanis, minden sejtelmes zajra (amit valószinüleg a felettünk lakók okoztak) azt hittem a film jelenetei elevenednek meg (még szerencse, hogy vihar nem volt!). Így hát a film befejező részét a képzeletemben játszottam le (igaz, ez nem volt olyan félelmetes). Természetesen „happy end” lett. A film címét nem árulom el, mert ez itt nem a reklám helye, és úgysem szeretném ajánlani senkinek. Így utólag belátom rossz ötlet volt.
Ma délután (az esti izgalmak levezetésére) hosszas győzködés után, rávettem magam egy kis Duna-parti futásra. Eme tevékenységemet az utóbbi időben a nagy melegre való tekintettel hanyagoltam, de most, hogy pár fokkal hűvösebb van (árnyékban), nincs kifogás! Megfelelő energiamennyiséggel feltöltve érkeztem haza, kezdődhet a hét!
