Ma délután a kedvenc sógornőmmel (igaz nincs több, de azért Ő a kedvenc) lementünk a Duna partra napozni. Elég sokan voltak, így a Gubacsi híd lábánál tudtunk letelepedni. Ez a hely (mint később kiderült) nem volt valami jó választás, mivel az erősebb nem képviselői közül, akik áthaladtak a hídon, lenézve ránk, nem tudtak továbbmenni anélkül, hogy ne intézzenek hozzánk néhány „kedves” szót. Kb. 2:30 óra napfürdőzés után, felöltöztem és elindultam futni (direkt sportba öltözve jöttem) a szokásos útvonalon. Visszafelé jövet alig 50 m-re a „célvonaltól” azon vettem észre magam, hogy a földön vagyok elterülve. Megbotlottam, elestem. Pedig esküszöm vízen kívül nem ittam mást, és egy jó pasi sem volt a környéken, aki esetleg elvonta volna a figyelmemet. Hál’Istennek komoly bajom nem lett, (semmi maradandó) csak felületi horzsolás a jobb térdemen, könyökömön, tenyeremen, fizikai fájdalom kíséretében (ez baleset volt, de én jobbra estem).