HTML

Jól teltek az ünnepek. Az évzáró vacsora is jó lett, igaz egy kicsit elhúzódott. Zalai kanászpecsenye dödöllével volt a fő menü. A kanászpecsenyét (sertéstarja pirított kacsamájjal) minden nehézség nélkül, időben sikerült elkészítenem, de a dödöllét…...több mint három óra után, harmadszori nekifutásra sikerült megcsinálnom (igen, három a magyar igazság). Na, nem a bonyolultsága miatt! Mentségemre legyen szólva, még soha nem készítettem dödöllét. Két receptet találtam az elkészítésére. Az egyikbe belefogtam. Ez az volt, amikor a burgonyáról nem kell leönteni a vizet, így összetörni, lisztet adni hozzá, amennyit felvesz. Csak adtam hozzá a lisztet….elég sokat, de ennek ellenére sütéskor szétfolyt. A vacsorára várók nagyon örültek, hogy ez a „dödölle” nem sikerült, és nem kellett belőle enniük, mert attól féltek, hogy ugyan nem liszt érzékenyek, de ennek fogyasztása után, azok lettek volna. A második kb. másfél órai sütés után is lágy volt, holott az alja már égett. A harmadik, a második recept alapján, és férfierő bevetésével, győzelem! Ebben le kellett önteni a burgonyáról (főzés után) a vizet, összetörni, lisztet adni hozzá, pár percig lassú tűzön kavarni, na, ehhez kellett a fizikai erő. A vendégsereg kellően kiéhezve látott hozzá a vacsorának. A kezdeti nehézségek után, az étel finomsága miatt, dícséretektől gazdagon léphettem át az új évbe.

Konklúzió: dödöllét legközelebb akkor készítek, ha az erő velem van, vagy, ha a kétfejű karizmomat (musculus biceps brachii) szeretném fejleszteni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nyilvanosnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr32570087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása