Nyilvános napló

Igen, megint a munkáról van szó. Én is unom, de sajnos nap, mint nap szembesülök vele. Nem is lenne baj, ha munkaidő lejárta után eljöhetnék, de nem, mert még mindig van mit csinálni. Pedig Feri (a kollégám) is meggyógyult, gőzerővel teszi a dolgát. Sőt, új kolléganővel bővült a kétszemélyes munkahelyi közösségünk, de így sem győzzük. Egyre csak jönnek és jönnek a megoldandó feladatok, valahogy nem látjuk a végét. A helyzet javulna, ha még többen lennénk, vagy, ha klónoztatnám magam. Igaz, mostanában nem kísértem figyelemmel az orvostudomány ez irányú fejlődését, de úgy tudom egyes állatok klónozása sikeres volt. A munkahelyemen felvetettem ezt az ötletemet, nagy örömmel fogadták. Családi körben nem annyira. Családtagjaim csak abban az esetben adnák jóváhagyásukat több példányom készítésére, ha itthon mindig csak egy lenne, mert nekik egy Én is dosztig elég, és mivel nekem a család akarata fontosabb, elmélet törölve. Nincs más hátra, gondolkodom további megoldáson........már eszembe is jutott.....kettő!